Magyar kutyafajták nyomozói szerepben – A BerGer Szimat Szolgálat

A kortárs magyar gyerekirodalom nem bővelkedik állatnyomozókban… De szerencsére itt van nekünk Bugac Pongrác!

A Nyulász Péter író és Ritter Ottó illusztrátor által jegyzett BerGer Szimat Szolgálat sorozat 2016-ban, A fürdők réme című kötettel indult útjára, amit az év őszén már követett is Az ellopott Mikulás-szán című folytatás. A 6–10 éves korosztályt megcélzó, a kilenc magyar kutyafajtát mesehősként szerepeltető széria azóta három további részt ért meg (2017: A hosszúfülűek kincse; 2018: Az időgladiátorok, 2020: A Gemini-kód), a hozzá kapcsolódó Facebook-oldal és tanítói fórum követőszámát elnézve pedig egyértelműen úgy tűnik, a készítők jó nyomon haladnak.

A Móra Kiadó, majd a Móra Kiadói Csoporthoz tartozó BerGer Kiadó gondozásában megjelenő sorozat történeteiben Bugac Pongrác, a frissdiplomás bűnüldöző mudi kalandjait követhetjük végig. A történet kezdetén Pongi épp csak megörökli a Harap utca 3/B alatt található kutya-tárt családi nyomozóirodát, így a gyerekkrimikben gyakran megjelenő zseniális és kissé bogaras mesterdetektív-figura helyett ugyan okos és kompetens, de még csetlő-botló, segítségre szoruló főhőst kapunk, akivel épp emiatt könnyen azonosulhat az olvasó. Ponginak azonban szerencsére nem egyedül kell leküzdenie az új munkájával járó kihívásokat: nélkülözhetetlen titkárnője, Juli Puli nemcsak a papírmunkában, hanem a bűnüldözésben is segítségére van (általában harcművészetekben jártas barátja, Krisz oldalán), és Pongi elengedhetetlen társa a villámgyors sofőr és “elektrokockamester” magyar agár, Fürge, valamint a bajkeverő pumiikrek, Trixi és Maxi is.

A szerzők a sorozat megalkotásakor a krimi számos alzsáneréből merítettek. A budapesti gengszter K-Roy és bandája, valamint a nemzetközi maffiózó, Sir Meb Unda karakterei a gengsztertörténetek világából származnak, míg a családi nyomozóirodát alapító nagybácsik, Prof. Kennelvári Bernát és Doktor Szalonkavadász Gerzson karakterei mintha még a klasszikus detektívtörténetekből kerültek volna a (szöveg)világba. A családi vállalkozásban lezajló generációváltással a szerzők mintha egyúttal a nyomok felkutatásának folyamatát és azok összeillesztését fókuszba helyező (‘whodunit’-típusú) krimi műfaját is nyugdíjazták volna: elsősorban a kaland és az azzal járó izgalom hajtja a szövegeket. Szilvána, a Pointerpool titkosügynöke és Fürge futurisztikus találmányai eközben a kémregények felé közelítik a sorozatot – ezt remek választásnak tartom, az abszurd technológia jól beleillik a BerGer Szimat Szolgálat nagyvárosi fabula-mesevilágába.

Hasonlóan jó döntésnek tartom, hogy a szerzők a történetben szereplő kutyák karaktereit egy-egy magyar kutyafajta tulajdonságai alapján rajzolták meg, ráadásul személyiségükhöz illő, saját szerepkört és jól felismerhető, egyedi külsőt is kaptak. Ennek köszönhetően a gyerekek könnyen azonosíthatják a szereplőket, és Pongival együtt (vagy akár a nyomozó előtt) kitalálhatják, kit kell hívni, ha gyors fuvarra, kétkezi harcban jártas személyre, vagy épp titkos nemzetközi kapcsolatokra van szükség. A kutyafajták szerepeltetése ráadásul narratív szempontból is okos döntés: a BerGer Szimat Szolgálat szereplői remekül beleillenek a krimik karakterkliséibe.

Az ismeretterjesztő célzattal íródó könyvekben a krimi-szál elsősorban a szórakoztatásért, a tanulás élvezetesebbé tételéért felel. Ezt a célzatosságot támogatják a sorozathoz készült iskolai foglakoztatófüzetek, valamint az egyes kötetekben elrejtett, önállóan is megoldható kincskeresőjátékok és fejtörők. A sorozat kiemelt figyelmet szentel a hazai, elsősorban a budapesti látványosságoknak és érdekességeknek. Budapest fürdőiben, a Múzeumok Éjszakája helyszínein, a Falk Miksa utcai Bodó Galéria és Aukciósházban (akarom mondani, a Falka Miksa utcai VAUkciós Galériában), a Balatonnál, sőt egy virtuális szabadulószoba segítségével különböző történeti korokban is kalandozhatunk hőseinkkel, de ha kell, Fürge csodás járgányai vagy Szilvána titokzatos kapcsolatai Párizsba, az Északi-sarkra vagy akár a Húsvét-szigetekre is elrepítik az olvasót. A főszöveget kísérő kis funfactek segítségével ráadásul nemcsak a világ, hanem az élet számos területéről új információkkal gazdagodhatunk, a ‘furgon’ szó eredetétől a maori minták jellegzetességein át a tricikli történetéig.

Nyulász Péter a sorozat egyik kötetével. (Fotó: Barakonyi Szabolcs. Forrás: index.hu)

A szövegekkel történő iskolai és otthoni foglalkozás élményét nagyban növeli, hogy a sorozat kötetei könyvtárgyként is kivételesen igényesek. Ez egyrészt Ritter Ottó rajzfilmeket idéző, a szöveg humorát képileg is megtámogató illusztrációinak köszönhető, másrészt annak, hogy a kartonált borítójú, gyerekkezekre tervezett nagyságú kötetek jól bírják a gyűrődést. A betűméret is ideális a még bizonytalanul olvasó, a sorokat az ujjaikkal követő kisgyerekek számára, a tipográfiai kiemelések, a megfelelő hosszúságú, jól elkülöníthető fejezetek és a cselekmény egy-egy elemét kiemelő illusztrációk pedig nagyban megkönnyítik a fordulatos történetek követhetőségét. A sorozat nagy erénye, hogy tanító jellege ellenére nem esik a túlmagyarázás hibájába: a szerzők komolyan veszik a gyerekeket, feltételezik róluk, hogy értik a viccet, és nem érik be összetákolt cselekménnyel és mondatokkal.

Azonban hiába a remek történet és kivitelezés, ha a könyvek mégsem jutnak el a gyerekekhez. A Móra Kiadó marketingműködése régóta irigylésre méltó, és a BerGer Szimat Szolgálat köré épült önálló kiadói rendszert, közösségimédia-felületeket és a brandet összefogó jópofa, vizualitásában és tartalmában is hasznos, igényes weboldalt elnézve úgy tűnik, szerencsére a szellemi és pénzügyi tőkét sem sajnálták a sorozat népszerűsítésére. A BerGernek tehát mindene megvan ahhoz, hogy erős brand legyen: világos koncepció és célzatosság, szimpatikus, érdekes és jól adaptálható szereplőket mozgató világ, igényes, megnyerő vizuális kivitelezés és stabil képi- és szövegminőség. Bár nekem az utolsó rész, A Gemini-kód kevésbé működött (a szlenghasználatot itt kifejezetten erőltetettnek éreztem, főleg a virtuális világhoz kapcsolódó kifejezések esetében), a kötetben szereplő második történet, A képtelen képrablás “egyszerűsége” kifejezetten üdítő volt, így ez sem tekinthető túl nagy törésnek a sorozat minőségét tekintve.

Úgyhogy olvassunk BerGer Szimat Szolgálatot, és közben ne feledjük a nyomozóiroda alaptételeit: 

BGSZ 1. § 
Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj!

BGSZ 2. §
Kérdezz, kérdezz, kérdezz!

BGSZ 3. §
Tarts titokban mindent! 

 

berger szimat szolgálat