Többek között a nagysikerű Panthera, Göröngyös úti iskola és Ludmilla megoldja sorozatok, valamint a szakma részéről méltán nagy figyelmet kapó Labirintó és Dalia és Dália szerzője, Kertész Erzsi Éjszakai kert című könyvében két torzsalkodó detektívnek egy ellopott kerti tó ügyében kell eljárnia. A nyomok pedig a különös Éjszakai Kertbe, és egyúttal a meseregények világába vezetnek…

Kertész Erzsi: Éjszakai kert. Misztikus meseregény, Cerkabella, 2021. Zsoldos Réka illusztrációival.

Senora Cupapanas (ejtsd: szenyóra csupapanasz) elindul, hogy felkeresse a város legjobb detektívjét, és mindjárt kettőt is talál: Korrekt Tódor, a pedánsság és a racionalitás megtestesítője és az intuitív, harsány Spontán Teória a két nyomozó lakhelyéül szolgáló ikerházon látható cégér szerint együtt birtokolja A város legjobb detektívjei címet. Senora Cupapanas – aki épp vendégeket vár, így nem ér rá eldönteni, vajon melyikük a város legjobbja – úgy dönt, közös megbízást ad a két különc bűnüldözőnek: együtt kell megoldaniuk az asszonyság udvarából medrestül eltűnt kerti tó rejtélyét. A nyomok a rejtélyes Éjszakai Kertbe vezetnek, ahol Noxnoktisz, a kertmester idegenvezetésével megismerik a Kert különös lakóit.

A két ellentétes nyomozókarakter együttes szerepeltetése remekül ágyaz meg a helyzetkomikumra épülő humornak. Miközben Noxnoktisz ráérősen mesél, Tódor türelmetlenkedik és szorgalmasan jegyzetel, egyre bővítve a lehetséges gyanúsítottak listáját, Teória ellenben szabadon, egyre lelkesebben hallgatja a kertmestert. Hamar rájöhetünk, hogy az eltűnt tó ügye valójában csak ürügy: Noxnoktisz történeteiben újabb krimi-szál kezd kirajzolódni. Az olvasó ez utóbbi, a Kertben a tavasz elmaradását hirdető (azzal fenyegető?), titokzatos levél feladóját övező rejtély megoldását követi végig lépésről lépésre, azonban valójában ez is csak ürügyként szolgál – mégpedig arra, hogy a nyomozás fonalát követve megismerhessük a Kert lakóit.

Ezen a ponton válik fontossá az alcím: misztikus meseregény. Az Éjszakai Kertben ugyanis nem szokványos teremtményekkel találkozhatunk: Rügyeknek Éneklők, Varjakat Vigasztalók, Sziromszámlálók, Ködcsapolók és Kőkoptatók mesés világában találjuk magunknak, akik mind egy nagy körforgásnak, a Kert életének mozgatói. A kötet kiválósága számomra abban áll, hogy

Kertész Erzsi olyan könnyedséggel és eleganciával szövi a történet szálait, mintha ő maga is egy lenne a Kert varázslatos teremtményei közül.

Karaktereinek útjai minduntalan keresztezik egymást, mégis értjük mindannyiójuk tragédiáit és vágyait, miközben valahogy azt érezzük, némelyikük mi magunk vagyunk, mások pedig nagyon is mi szeretnénk lenni.

Kiemelt szerepet kap a történetben a Lány, Aki a Csillagokat is Lehazudja az Égről és Azaki (Az, aki a Feje Tetején Áll) szerelmes története, melyben a sajátos világnézetére büszke Azaki képes lemondani fordított nézőpontjáról, hogy a Lánynak méltóbb nevet találhasson. De ha csak a mások megszépítéséről lemondani nem akaró Áttetsző, a Kertet uraló telet a saját feladatában való hitével elűző Rügyeknek Éneklő vagy a Varjakat Vigasztaló meséjét említem, mind külön külön is indokolttá tenné, hogy az ember belépjen az Éjszakai Kertbe. Mindezt még indokoltabbá teszi Kertész Erzsi meseregényének gördülékenyre csiszolt, kivételesen igényes nyelvi megformáltsága és – végül, de egyáltalán nem utolsó sorban – Zsoldos Réka illusztrációi, amelyek az Éjszakai Kertet kiemelkedő irodalmi teljesítményből művészeti értékkel bíró könyvtárggyá emelik.

Miután szereplőink belépnek az Éjszakai Kertbe, Zsoldos Réka színes illusztrációiban is beesteledik, rajzai kékes árnyalatokban játszanak. A könyv borítóján a Rezzenéstelen Pillantású Macska látható, aki a Kertben egyfajta istenségként, mindent tudó és mindent látó szemlélőként van jelen – azzal tehát, hogy a macska rezzenéstelen tekintete a könyv birtokosára szegeződik, a fikció hatóköre kitágul, és az olvasó a Kert látogatójává válik (hogy aztán a látogatók a varázslatos hely lakóivá lesznek-e, az már mindenkinek a saját története). A kötet külleme ráadásul nemcsak szimbolikájában, hanem anyagiságában is igen különleges: a macska szemei és a borító egyes elemei világítanak a sötétben, ennek köszönhetően még inkább azt érezheti az olvasó, hogy az Éjszakai Kert egy darabját tartja a kezében.

Felmerül azonban a kérdés: valójában mi (mi minden) lehet ez a bizonyos Éjszakai Kert, ami egyszerre a könyvben és a könyvön kívül (de a könyv által!) is létezik?

A rejtély kulcsát úgy gondolom, a szöveg zárlatában kell keresnünk, amivel – őszintén szólva – első olvasásra egyáltalán nem voltam megelégedve, ugyanis (tévesen?) azt vártam, hogy a két ellentétes nyomozókarakter, Tódor és Teória közös munkájuk során kölcsönösen hatnak majd egymásra: Teória kicsit racionálisabb lesz, Tódor pedig nagyobb teret ad a megérzéseinek, hiszen egy jó nyomozónak a két tulajdonság együttesen lehet csak igazán hasznára.

Azonban ekkor – mondjuk így – kissé Tódor hibájába estem: saját logikám szerint képzeltem el a történet lezárását, és csalódott voltam, amikor Teória a Kertben maradt (sőt, a Rezzenéstelen Pillantású Macska azzal, hogy a lábához dörgölődött, szimbolikusan be is fogadta őt), Tódor pedig elhatározta, hogy (természetesen teljesen racionális okokból) visszatér majd. Hiszen hol van itt Teória jellemfejlődése? Miért csak Tódornak kell változnia?

A történet azonban nem a tökéletes nyomozó kvalitásairól, hanem sokkal inkább a képzelet, a mese hatalmáról szól – ez az a világ, amibe Tódor visszavágyik, amiből Teória (lássuk be: érthető módon) nem akar kiszakadni, és amibe a könyvtárgy által mi, olvasók is bármikor beléphetünk.

Nyomozz még! – Olvasd hozzá!

Az Éjszakai Kert szerteágazó és gazdag szimbólumrendszeréről Pataki Mónika Lilla írt részletes elemzést a Mesecentrum blogjára: kattints IDE, és egy pillanat alatt ott is találod magad!

K. A.