Állati esetek megoldásához állati nyomozókra van szükség! Mister Marple, a hős hörcsögdetektív előtt semmi nem marad titok – még akkor sem, ha olykor nehéz felfogású embersegédei, Theo és Elsa sem könnyítik meg a dolgát…
A kutatásom során kezembe kerülő német gyerekkrimik közül az abszolút kedvencem Sven Gerhardt Mister Marple-sorozata volt. A 8 éves kortól ajánlott, Nikolai Renger szenzációs illusztrációival kísért könyvsorozat német nyelven eddig négy részt ért meg (magyar nyelven sajnos egyelőre egyet sem), töretlen sikere pedig egyáltalán nem véletlen: Gerhardt az Állati Esetek Központjának kalandjaiban kiváló érzékkel találta meg az arányt a szórakoztatás és a fontos üzenetek közvetítése között, ráadásul mindezt irodalmi és vizuális téren is kiemelkedő minőségű sorozat formájában adja a fiatal olvasók kezébe. A következőkben a Mister Maple-történetek első két kötetéről olvashattok.
Az első nyomozás – Az eltűnt tacskó rejtélye
Sven Gerhardt: Mister Marple und die Schnüfflerbande 1. – Wo steckt Dackel Bruno?, cbj, 2019.
A történet(ek) elsődleges narrátora Theo, Mister Marple gazdája. Theo töprengő, különc, szorongásos kisfiú (aki kissé autisztikus jegyeket is mutat), és soha nem hagyja el a házat kedvenc láthatósági mellénye nélkül. A fiú élete azonban fenekestül felfordul, amikor a szomszédba költözik az őt folyton furcsa kalandokba keverő, bolondos Elsa. A két, látszólag teljesen ellentétes személyiségű kiskamaszt azonban valami mégis összeköti: az állatok szeretete. Így amikor gyanút fognak, hogy valaki elrabolja a környék állatait, gondolkodás nélkül belevetik magukat a nyomozásba, és megalapítják az Állati Esetek Központját (Zentrale für tierische Angelegenheiten).
Theo elbeszélői szólamát Mister Marple Szaglászó-Protokollja (Mister Marples Schnüffler-Protokoll) egészíti ki. A kivételesen öntudatos hörcsög váltig állatja, hogy már az ősei is híres detektívek voltak, és bizonyára ezt érezte meg Theo akkor, amikor kedvenc nyomozójáról nevezte el őt. A fiú gyakran olvas Mister Marple-nek detektívtörténeteket (a kis hörcsög kedvenc bűnüldözője Sherlock Holmes), amikből háziállata (legalábbis elméletben) már elsajátította a szakma csínyját-bínyját – arról nem is beszélve, hogy amikor gazdája alszik, a kis hörcsög kemény testedzéssel tartja fitten magát, és készül első küldetésére.
Mister Marple elbeszélői szólama a könyvek fő humorforrása: a magát mesterdetektívnek tartó kisállat az őt körülvevő gyerekeket folyton segédeiként, mint Schnüfflerbande (schnüfflern: ‘szaglászni, kémkedni’) emlegeti, míg Theo szólamában a segédnyomozói szerepben épp Mister Marple van. Az ebből adódó helyzetkomikumot a hörcsög morgolódó, felsőbbrendű, mégis szeretetteljes attitűdje az őt segítő embergyerekek felé pedig még inkább erősíti.
A közös munka azonban egyáltalán nem egyszerű: Mister Marple érti az emberi beszédet, de az embergyerekek nem értik őt, ezért új, közös ‘nyelvet’ kell találniuk. A kommunikáció, a megértés kérdése így a kötet kulcskérdésévé válik, és szépen megágyaz a történetben tematikusan megjelenő, az állatok megértését, szeretetét, tiszteletben tartását közvetítő üzenetnek. Ezt hangsúlyozza a könyv mottója is: „Wenn du etwas wirklich liebst, wird es anfangen, mit dir zu sprechen” , azaz „Ha valamit igazán szeretsz, az elkezd beszélni hozzád”.
A kaland folytatódik – Az elvesztett szurikáták esete
Sven Gerhardt: Mister Marple und die Schnüfflerbande 2. – Die Erdmännchen sind los!, cjb, 2020.
Míg a sorozat első részében az állatvédelem elsősorban a személyes kapcsolatok (Theo és Mister Marple, Elsa és Mister Marple, illetve az elrabolt állatok és őket féltő gazdáik) bemutatásán keresztül tematizálódik, a második kötetben az már univerzális, a környezetvédelemmel összefonódó kérdésként jelenik meg. Mister Marple és szaglászócsapata ezúttal a városi vadasparkból eltűnt szurikáták nyomába ered.
Hamar kiderül azonban, hogy nem csak ők viselik szívükön a helyi állatok sorsát: a nyomozás során találkoznak az Earth Görlzzel, egy két kiskamaszból álló természetvédő aktivista “csoporttal”, akik „Stoppt das Gaffen – Erdmännchen sind keine Zirkuswaffen!” (Fejezd be a bámulást – A szurikáták nem cirkuszi majmok!) feliratú táblákkal tiltakoznak a vadaspark szenzációjának számító szurikáták fogva tartása ellen. A kötet mottójául választott Victor Hugo idézet („Verstehen heißt mit dem Herzen hellsehen”), valamint Mister Marplnek a kötet végén található, az állatok megértéséhez készített útmutatója is ezt az olvasatot erősíti. Mindez a téma túltolásának tűnhet, azonban az első kötet szerethető, könnyed, humoros hangulata a folytatásban is megmaradt, így ez a vonal sem érződik túl erőltetettnek.
Összességében Sven Gerhardt állatkrimi-sorozata a természetvédelem (kissé elcsépelt, mégis rendkívül fontos) témáját üdítő könnyedséggel mutatja be. Gerhardt látszólag tökéletesen érti azt, hogy a gyerekkrimi műfajában a komikum és a komoly dolgok remekül megférnek egymás mellett, a klasszikus detektívtörténetek hagyományát meg-megidéző intertextuális és vizuális játék ráadásul utat nyithat a műfaj komplexebb szövegei felé is.
Állatnyomozók az állatok szeretetéért
A sorozatban a blog alapjául szolgáló kutatáshoz kapcsolódva olyan könyvekről van szó, amelyekben állatnyomozók a környezet- és állatvédelem témájához szorosan kötődő ügyekben járnak el.