A NYOM-OLVASÁS Facebook oldalán nemrég feltettem a kérdést, miszerint szívesen látnátok-e írást egy számomra addig teljesen ismeretlen kötetről, amire bevásárlás közben, a Lidl-ben akadtam rá. Örömmel vettem, hogy többeteket érdekelt egy ilyen bejegyzés. Minikritika következik.
Carola von Kessel – Hannah Wood (ill.): Tanuljunk olvasni detektívtörténetekkel!, Schwager & Steinlein kiadó, 2022. Fordította: Szakál Gertrúd.
Az Olvasó fóka sorozat részeit nem annyira a gyerekirodalom, sokkal inkább a fejlesztő/gyakorló könyvek csoportjába lehet sorolni. A kötetek célja, hogy a borítókon is megjelölt 1., 2. vagy 3. osztályos gyerekek olvasási igényéhez alkalmazkodó szövegek, illetve az azokhoz szorosan kapcsolódó illusztrációk segítségével egyszerre izgalmassá és hasznossá tegyék az otthoni olvasást. A Tanuljunk olvasni detektívtörténetekkel! így az elsőolvasók igényeihez igazodva nagy betűmérettel és rengeteg, a történetek cselekményét szorosan követő illusztráció segítségével mesél el 10 kisebb bűnügyi történetet, melyekben az olvasók megismerhetik a krimik gyakori nyelvi és narratív fordulatait.
A humoros, főleg lopással vagy eltűnéssel kapcsolatos, felnőtt és gyerek karaktereket egyaránt szerepeltető nyomozásokat Kérdés-felelet játék címmel a gyerekek szövegértési képességét fejlesztő, három kérdésből álló feleletválasztós teszt követi. A helyes megfejtéshez tartozó betűket az oldal alján található szó kihagyott betűinek helyére illesztve pedig megkapjuk egy, általában a krimikben vagy a konkrét történetben kulcsfontosságú szakszó (gyanú, detektív, kémtükör, csalás), helyszín (játszótér) vagy kulcsszereplő (vaddisznó) megnevezését.
A történetek hosszúságából arra lehet következtetni, hogy a könyv napi egy fejezet feldolgozásához lett tervezve. A kemény borító és a jó minőségű papír strapabíróvá teszi a kötetet, a színes (bár középszerű) illusztrációk pedig jól vannak elhelyezve a szövegben. A nyomozásokban nincsenek visszatérő szereplők, ellenben van, hogy egy kis történeten belül három-négy karakterrel ismerkedünk meg egyszerre, így a történetek rögtön egymás utáni olvasása (a különböző karakterek vizuális ábrázolásának hasonlósága miatt is) eléggé megterhelő és összezavaró lehet. Negatívum továbbá, hogy több helyen sötétkék vagy szinte fekete háttérre vannak nyomtatva a fekete betűk, így nehezebbé válik azok kiolvasása is.
Összességében ha egy kis olvasásgyakorlásra van szükség, és szeretnénk, hogy a gyerekek már kezdő olvasóként elsajátítsák a detektívtörténetekben használt szakzsargont, esetleg már elérte őket a krimi-láz, a Tanuljunk olvasni detektívtörténetekkel! nem rossz választás. Olvasásgyakorlás céljára azonban ennél a kötetnél irodalmilag és esztétikailag is igényesebb – igaz, nem nyomozós – könyveket találunk például a Pagony kiadó Most én olvasok! sorozatában, ahol többek között olyan (a gyerek- és ifjúsági krimi műfajában is jártas), remek szerzők szövegeivel is találkozhatunk, mint Mészöly Ágnes, Wéber Anikó vagy Kertész Erzsi.
A könyv beszerzéséről: keresgéltem online, de a Lidl-ön kívül nem találtam olyan magyar áruházat vagy könyvesboltot, ahol a könyv megtalálható lenne, viszont másodkézből már itt-ott meg lehet vásárolni, ha valaki kíváncsi lenne rá.
Ezennel a blog első minikritikájának a végére értél. Hamarosan egyik kedvenc gyerekkrimimről, Kertész Erzsi Éjszakai kert című könyvéről is olvashattok itt, a NYOM-OLVASÁS blogon!
Addig is maradjatok nyomon,
K. A.