Ugyan a kortárs hazai ifjúsági krimire jellemző tendencia szerint a gyerek/kamasz szereplőkre a nyomozó szerepe jut, mind a 20. században, mind napjainkban találunk olyan szövegeket, amelyekben épp ellenkezőleg, elkövetőként vannak jelen a fiatalok.

A doktori kutatásaimban jelenleg ilyen a szövegekkel foglalkozom behatóbban, ezekből hoztam most három példát azoknak, akik az ifjúsági krimi lélektani, elkövetői oldalát is szívesen megismernék.

Nógrádi Gábor: Hecseki és a gyermekrablók / Gyerekrablás a Palánk utcában, Móra, 1983.

Nógrádi Gábor Hecseki és a gyermekrablók című ifjúsági regénye a nagysikerű, Koltai Róbert főszereplésével készült Gyerekrablás a Palánk utcában című filmfeldolgozás után a későbbiekben már könyvként is ezzel a címmel jelent meg. A történetben egy többszörösen felforgatott helyzetben találjuk magunkat: a gyerekrablók maguk is gyerekek, a bűntény ráadásul az elrabolt személy együttműködésével zajlott le. De akkor mégis mi szükség minderre? A legújabb, 2021-es kiadás alcíme (Apa, gyere vissza!) az olvasónak nyomként szolgálhat a rejtély felderítésére, Nógrádi szerethető, flúgos rendőrnyomozója, Hecseki Boldizsár azonban enélkül is könnyedén megfejti a titokzatos ügyet, mi több, a gyerekrablók oldalára áll.

Nógrádi Gábor szövege ugyan több mint 40 éve jelent meg, sem nyelvezetében, sem aktualitásában nem avult el, amit az is remekül mutat, hogy az elmúlt évtizedekben számos újrakiadást megért és új olvasót szerzett magának.

Mészöly Ágnes: Darwin-játszma, Móra, 2014.

Mészöly Ágnes regényében négy gimnazista barátnő, Kata, Lidi, Zsófi és Patrícia bosszúhadjáratot indít „béna, nyápic” új osztályfőnökük, Kecskeméti Gábor ellen, aki szülési szabadságon lévő tanárnőjük helyére kerül. A saját családjukban szülői támogatás nélkül maradó, kiszolgáltatott diákok cserbenhagyva, lecserélve érzik magukat (hiszen minek a tanárnőnek saját gyerek, amikor itt vannak neki ők?), ezáltal Kecskeméti alkalmatlansága, a diákok számára gyerekes és igazságtalan viselkedése különösen erős indulatokat szül. A lányok chatbeszélgetései szerint Kecskeméti „evolúciós zsákutca”, egy „csótány, mit ki kell irtani”. Így alakul meg a Darwin’s Daughters, amelynek a célja „kicsinálni Kecsót”, vagyis elérni, hogy lemondjon az osztályról.

Az események azonban elszabadulnak, és végül tragédiához vezetnek. A négy lány nemcsak bűnös, hanem áldozat is: egyrészt saját családi körülményeik, másrészt pedig tetteik áldozatai, és intézményes igazságszolgáltatás helyett saját lelkiismeretük számoltatja el őket: „Akár azt is mondhatnám, hogy bűnösök vagyunk. És mindannyian máshogy büntetjük magunkat.”

 

Wéber Anikó: Az osztály vesztese, Pagony, 2016.

A kortárs magyar ifjúsági irodalom egyik legsikeresebb műve Wéber Anikó könyve, amely nemcsak számos (egylőre 7) kiadást, hanem több színházi adaptációt is megért. A regény egy bántalmazástörténettel kezdődik: egy diákról felkerül egy kép az osztály által házi feladatként létrehozott Facebook-oldalra, amelyen hátrakötött kézzel, egy minion-maszkban, mögötte „Az osztály vesztese” felirattal látható. Az elbeszélő azonban nem adja az olvasó tudtára sem az elkövető, sem az áldozat nevét. A következő kilenc fejezetében a következő napok eseményeit az osztály egy-egy tagjának nézőpontjából ismerhetjük meg, akik – az olvasóval együtt – maguk is kutatják az áldozat és az elkövető személyét.

A nézőpontok sokfélesége azt is megmutathatja, az oktatási rendszer hogyan termeli újra a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az osztály tagjainak gyanúsítottjai között kiemelt helyen szerepel például a cigány Áron, aki maga is érzi ezt a közhangulatot:

„A cigány csúnyán beszél, hazudik és lop. Áron csúnyán beszélt és verekedett. Így amikor múlt hónapban eltűnt a szomszéd teremből az osztálypénz, azonnal a lehetséges tettesek közé került. Rábizonyítani persze nem tudták. De a gyanú megmaradt, és nem lehetett eltüntetni. Ahogy a furcsa tekinteteket sem.”

A kirekesztettség számos módon megjelenik a kötetben: valakit kövérsége, mást (állítólagos) büdössége, megint mást beszédhibája miatt vet ki magából az osztályközösség, az osztály hierarchiája a „deviánsok” és a „normálisok” közötti ellentétben épül fel. Bár megjelennek az iskolában „jó felnőttek”, jó pedagógusok is, hatásukat nem tudják megfelelő mértékben érvényesítseni. Ennek ellenére a regény végén történik valamiféle jóvátétel, a felvetett problémák azonban hosszas gondolkodásra bírhatják az olvasókat arról, mi helyes és mi nem az.

A cikkben említett kutatás a Kulturális és Innovációs EKÖP-24-3 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.