A kortárs magyar ifjúsági irodalom egyik legnagyobb és legizgalmasabb lényseregletét felvonultató Dér Adrienn legújabb könyvében egy lila jeti ered a bűn nyomába.

Dér Adrienn és a jetik lassan úgy fonódnak össze, mint Tandori Dezső és kedves medvéi. Előző mesekönyvében már hazakísértünk egy tejimádó jetit a pincéből, most pedig A kaszabmanó és a Hősteki és az eltűnt holdtehén című könyveiből ismerős lila kalandorjeti rejtésszé válásának történetét követhetjük végig.

Miután Soma, a kalandorjeti úgy dönt, hogy az idilli Kartolíriából Metalitba, Fémkelet fővárosába utazik, egy emberrablás lényrablás szemtanújaként (majd részben tárgyi bizonyítékaként) belekeveredik egy bűnténybe. A lila bundájú jeti végül csatlakozik a kissé morcos Columbo Tatumbó, a városi főrejtész tatu és reteszegere, Komposzt nyomozócsapatához, hogy együtt eredjenek a nem mindennapi  bűntény nyomába.

A nyomozás helyszínéül szolgáló metropolisz, a teljes egészében különböző típusú fémekből felépülő, folyton kattogó, csikorgó Metalit egyszerre lenyűgöző és elborzasztó hely. A szökőkútból víz helyett illatos olajok folynak, és nemcsak a terek és neveik (Ólomhegy, Rézfánfütyülő negyed, Fémvárosháza), hanem az ott élő antropomorf állatok és egyéb lények is legalább részben fémből vannak. Ezt a fémes érzést erősítik Horváth Ildi egyoldalas, a szürke különböző árnyalatait felhasználó illusztrációi is, amelyek mintha a történetben is gyakran emlegetett fémképek (a papír fényképek fémre nyomtatott verziói) lennének.

A fémek uralma a gépek uralmával is jár. Érintetlen, technológiától mentes természeti övezet alig található a városban, még a napi időjárásról – vagyis a réznap mozgatásáról és a fémfelhők gyártásáról – is az időjárásgyár gondoskodik.

A nyomozás is a város túl nagy mértékű gépesítésének, iparosításának problémája felé vezet.

A történetben kulcsszerepet kapó harc a városi közlekedés irányításáért és a megbolydult órák okozta időzavar szintén a modern társadalom sajátosságaira reflektál. Bátran állíthatjuk tehát, hogy Dér Adrienn sziporkázó fantáziával és nyelvi leleménnyel megalkotott fantáziavilága nem is áll olyan távol a mi valóságunktól – egy lehetséges jövőjét, ha nem a jelenét vetíti elénk.

A társadalmi problémákat kidomborító irodalmi szövegekben a téma fontossága gyakran az irodalmi minőség rovására megy. Dér Adrienn esetében ezen félelmünk azonban alaptalan:

a regény (ifjúsági) irodalomként és krimiként is remek.

A világépítés kivételesen kreatív és következetes, amihez hozzájárul, hogy a szöveg tele van nyelvi játékokkal (a fárasztó szóviccek kedvelői itt előnyben vannak) és remek a cselekményvezetés is. Dér elegánsan szövi a történet szálait, ügyesen vezet nyomra és vezet félre, és nem elégszik meg az előzetes elvárások beigazolásával (vagyis nem feltétlenül az a tettes, aki gonosz) és azok egyszerű megcáfolásával sem.

A társadalomkritika is rendkívül ötletesen jelenik meg a történetben. A gépesítést propagáló nagyvállalatok elleni hiábavalónak tűnő tiltakozás például olyan, egyszerre megrázó, humoros és abszurd megoldásokat szül, mint a látszólag önműködő ajtókat kezelő bárányok titkos foglalkoztatásának esete (értsd: titkos rekeszekbe bújtatva irányítják a nyílászárók működését), ami egyben az ajtók bégetésére is magyarázatul szolgál.

A “vidékies”, töktermesztőcsaládból származó főhős remek ellenpontját képezi a mesterséges és rideg Fémkeletnek.

Rácsodálkozásával és lelkesedésével példát mutat a regényben megjelenő kívánatos megoldás, a technológia és a természetesség közötti középút megtalálására is. A krimi bevett narratív kliséi is jól működnek: a nagyöreg, kiábrándult nyomozó–zöldfülű, lelkes tanonc páros dinamikája szórakoztató, és Tatumbó (természetesen) végül megenyhül a kissé túlbuzgó, de tehetséges segéd hatására. A bűntény és az amögött álló motiváció felnőtt fejjel is izgalmas és elgondolkodtató (főleg, ha rájövünk arra is, honnan ismerős nekünk a főkolompos…).

Soma, a lila jeti szerethető, szórakoztató és rátermett nyomozófigura.

Jóhiszemű, de nem buta, és bár még új Metalitban, ügyesen látja meg az események közötti összefüggéseket. Erős fizikuma és – a hiedelmekkel ellentétben – fürge mozgása miatt ráadásul terepen is jól bevethető, hatékony a bűnözők elfogásában is.

Az Időzavar olvasása közben többször eszembe jutott Jean-Claude Mourlevat Zebulon, avagy bűntény a Borzoló Borzollóban című, méltán nemzetközi hírű ifjúsági krimije. Dér Adrienn regényét nemcsak a Mourlevat-nál is megjelenő antropomorf lények és a társadalmi aktualitás, hanem kivételesen kreatív világalkotása, kiemelkedő atmoszférateremtő ereje, valamint nyelvi és irodalmi minősége is a Zebulonnal egy polcra emeli.

Szeretnél ezen a nyomon elindulni? Ez a könyv biztosan nem hagy cserben: