Idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. A NYOM-OLVASÁS legújabb sorozatában olyan, az emlékév alkalmából megjelent könyvekről olvashattok, amelyek Petőfit és munkásságát a krimi műfajának segítségével kísérlik meg közelebb hozni a fiatal olvasókhoz.
Kovács Attila legújabb könyvében a fiatal Petőfi egy detektívregény főszereplője. A sokak számára Holden Rose néven (is) ismert szerző régi motoros, ha krimiről és kalandregényekről van szó, és ez a rutin érezhető A csontváz óra történetvezetésén is. A Sárszentlőrincen, Petőfi evangélikus gimnáziumi évei alatt játszódó történetben az ifjú Petrovics Haag igazgató csontváz órájának eltűnése apropóján kezd nyomozásba, miután a professzor azzal gyanúsítja, hogy ő lopta el az értékes családi ereklyét, amikor barátaival nála jártak.
Petrovics segítője és a történet narrátora Sass István, a fiú barátja és padtársa, aki szintén történelmi figuráról, Petőfi egy kedves barátjáról lett mintázva. Ez a narrációs megoldás a Doyle-novellák Sherlock-Wattson párosának mintáját követi, a főszereplőt és tetteit a nála kicsit átlagosabb, őt tisztelő és csodáló társ szemén keresztül látjuk. Sass elegáns, magabiztos úrfiként mutatja be az ifjú Petrovicsot, akit a nála idősebbek is tisztelnek. Szereti a természetet, szombatonként kirándulni és madarászni jár barátjával, és kiváló megfigyelő: „Máskor lépten-nyomon észrevesz egy cinegét vagy szajkót. Az is feltűnik neki, ha valaki lemeszelte a házát, vagy eggyel több inget szárít az udvarán.”
Bevallom, kicsit féltem attól, hogy a történetben a gyerek Petőfit a detektívregények hűvös, racionális nyomozófigurájának mintájára formálják meg, hiszen épp hevessége, fiatalos lendülete miatt tudnak vele azonosulni a gyerekek. Ez azonban szerencsére nem így történt: az ifjú Petrovics sorra halmozza a tévedéseket, elhamarkodottan gyanúsít és ezzel bajba keveri magát – például egyik legjobb barátja, Amália haragját is kivívva ezzel. Éles eszéhez, eltökéltségéhez és bátorságához társuló tökéletlensége azonban igazibbá, szerethetőbbé teszi.
A talpraesett Amália alakján keresztül a nők korabeli helyzete is tematizálódik. Pista és Sándor is úgy gondolja, az okos lánynak gimnáziumban lenne a helye, azonban akkoriban a lányok még nem tanulhattak. Az elbeszélő felidézi két húgát is, akik szintén szívesen olvasnak otthon. A fontos téma épp jó mértékben jelenik meg, hogy elgondolkodtasson egy kisiskolást, esetleg kérdezésre biztassa, azonban nem telepszik rá a szövegre. A történet nagyrészt a korszak értékeit hangsúlyozza. Ezt erősíti az is, hogy a könyvet illusztráló Oravecz Gergely aranyban és barnában játszó rajzain a korabeli Sárszentlőrinc álomszerű, idilli fényben tűnik fel.
A 19. századot idézik az archaikus szavak, kifejezések is, amelyek értelmezését a kötet végén szómagyarázat segíti. A szöveg edukatív szándéka nem meglepő, hiszen a könyv a Móra Kiadó elsőolvasóknak szóló Már tudok olvasni! sorozatának része, melynek 3. szintje már a betűket biztosabban ismerő gyerekeket szólítja meg: összetettebb történettel és nyelvi megoldásokkal, valamint kevesebb vizuális támasszal segíti önálló olvasóvá válásukat. A könyv végén található három megoldandó feladatból kettő a korról szerzett nyelvi és tárgyi tudás elmélyítését segíti, az utolsó pedig az idézett Petőfi-versekre utaló mondatok keresésére bíztatja az olvasókat.
A csontváz óra – a Bolla Eszter sorozatszerkesztő munkáját dicsérő Már tudok olvasni! többi kötetével egyetemben – remekül idomul a korosztály nyelvi és szövegértési kompetenciájához. A történet a narratíva szintjén talán egészségesen próbára is teszi a fiatal olvasókat: a szöveg legelején az in medias res-felütés és a kronologikusan haladó elbeszélésbe ékelt, a jövőre utaló kijelentések („Nem csoda, hogy nagyon rossz érzés volt látni, hogy összevesztek. De ezzel kissé előreszaladtam.”) összetettebb értelmezési műveletek elvégzését, az események sorrendjének fel/visszaállítását követelik az olvasóktól. Ezeket az eszközöket Kovács Attila remekül használja a figyelem felkeltésére és fenntartására csakúgy, mint az olvasó félrevezetésére, a hamis gyanú ébresztésére.
A csontváz óra összességében izgalmas, Petőfit és korát hitelesen bemutató, élvezetes könyv, ami gyerekkrimiként is megállja a helyét. Nem becsüli le a fiatal olvasókat, meri kicsit gondolkodtatni, félrevezetni őket. Nekem szimpatikus az is, hogy nemcsak Petőfinek, hanem a költő életében fontos, azonban az utókor által kevéssé ismert Sass Istvánnak is szép emléket állít.