Manapság a hazai könyvesboltokban is egyre több úgynevezett Rätselkrimit, vagyis rejtvénykrimit találunk. Ilyen Hartigan Browne Cluedle rejtélyes rejtvények 1.: Gyémántrablás mocsárváron című kötete is, amely 2025 elején a Pagony gondozásában, Kalapos Éva Veronika fordításában látott napvilágot.
A borító és a fülszöveg nemcsak „50 ördögien mókás krimifeladványt”, hanem egy nagyszabású bűnügyet is ígér. Mindkét vállalást be is tartja: összesen 6 kisebb, végül összeérő ügy megoldásán keresztül, egy eltűnt kiskutya esetétől egészen egy több generáción átívelő, felbecsülhetetlen kincs megtalálásáig jutunk el különböző logikai feladványok megoldásával. A megoldandó feladatok és a narratíva azonban nincsenek egészen összhangban: mintha a kötet elsősorban az olvasót gondolkodásra késztető feladattípusok sokszínűségére koncentrálna, a nyomokat összekötő történet pedig ezáltal másodlagossá és kissé túlságosan bonyolulttá válik. De vajon hogyan tudja a kötet nemcsak olvasásra, de aktív részvételre, kihívással járó logikai feladatok megoldására késztetni az olvasót?
Te vagy a nyomozó!
A Mocsárvár nevű kis faluban elkövetett gyémántrablás története szerepjátékra hív: a mesterdetektív szerepében maga a szerző, Hartigan Browne tűnik fel, az olvasó az ő detektívsegédjeként lép be a könyv világába. A bevonódást segíti az első szám második személyű, az olvasót közvetlen hangnemben megszólító narráció is, azt az érzést keltve, hogy a szerző (tehát a mesterdetektív) kifejezetten az (aktuális) olvasóhoz szól.
Detektívsegédként az első feladatunk a detektívvizsga megszerzése, majd Hartigan folyamatos iránymutatásával hozzákezdhetünk az ügy megfejtéséhez, vagyis a rejtvények megoldásához. Rendkívül változatos feladatokat kell elvégeznünk, amelyek egyrészt a logika, másrészt kifejezetten a szövegértés fejlesztését célozzák: titkos írást, zárkódot, kincses- és városi térképet, verses rejtvényt kell fejtenünk, különböző alakzatok térbeli mozgását kell tudnunk követni, miközben olyan „hagyományos” nyomozói feladatokat is el kell látnunk, mint újságcikkek vagy tanúvallomások alapján az események időrendbe rendezése, az információk szelektálása, értelmezése.
A fekete-fehér, gazdagon illusztrált könyvbe szabadon lehet írni (sőt, bizonyos feladatokhoz, mint a sudoku vagy a rejtvény, muszáj is), és üres jegyzetoldalakat is találunk benne, ezáltal inkább munkafüzetként, feladattgyűjteményként ajánlja magát, nem „csupán” olvasásra szánt irodalmi kötetként. A könyv formátuma azonban inkább regényformátum, ami kicsit kényelmetlenné tette számomra az írást, a feladatok megoldását. Szintén kissé zavaró volt, hogy a szereplők angol neveit a magyar kiadásban is meghagyták a készítők, viszont mivel a gyanúsítottak nem igazán váltak karakterekké, ezáltal beazonosíthatóvá (például nincsenek lerajzolva), nehéz lehet kizárólag az idegen hangzású nevek alapján beazonosítani őket – főleg annak fényében, hogy a nevek igen hangsúlyos szerepet kapnak a bűntény felderítésében. A feladatok és a szöveg magyarra ültetése viszont jól sikerült, kreatív, ötletes megoldásokat találunk a fordításban.
A feladatok nehézségi szintje nagyrészt egyenletes, a feladattípusok változatossága jelenthet (szerintem pozitív) kihívást a detektívsegédek munkájában. A logikai feladatok, rejtvények, talányos feladványok kedvelőinek érdemes próbát tennie a kötettel.
Kiadói életkori ajánlás: 9-12 éveseknek
A kiadói ajánlót itt olvashatod. 
Hartigan Browne: Gyémántrablás Mocsárváron – Cluedle – Rejtélyes rejtvények 1. A szerző illusztrációival. Pagony, 2025. Fordította: Kalapos Éva Veronika
Szeretnél ezen a nyomon elindulni? Ez a könyv biztosan nem hagy cserben: