A TANDEM nem mindennapi rendőrcsapat: szolgálati járművük egy tandembicikli. Ráadásul a fejezetek végén található kis fejtörők megoldásával te is velük nyomozhatsz!
Martin Muser író és Tine Schulz illusztrátor TANDEM – Nyomozók két keréken (Ein Fall für das Tandem) sorozatának első részében Berlin egyetlen tandembiciklis rendőri egységének egy lopási ügyet kell megoldania. Az éles eszű nyomozó és egyben kiváló mesterlövész Elisa és a bizonyítékok elemzésében jeleskedő Anton a tandembicikli kosarában utazó öreg nyomkeresőkutyával, Mopsszal hármasban nyakukba veszik a várost, hogy megtalálják a múzeum legkedveltebb látványosságát, A Vörös Kengurut.
Az eltűnt vörösarany érme utáni kutatás során egy összeszokott nyomozócsapat olajozott együttműködését követjük végig. A karakterek önmagukban nem túl összetettek, azonban a határozott Elisa és a kissé álmodozó Anton közötti kémia remekül működik, a legtöbbször szunyókáló, de szükség esetén mindig bevetésre kész Mopsz pedig végképp szerethetővé teszi a kis csapatot. A kötet teljes egészében remekül igazodik a 9+ éves korosztályhoz: igényes, de érthető nyelven szól a kiskamaszokhoz, a néhány oldalas, sok illusztrációt tartalmazó fejezetekből pedig akár többet is le tudnak gyűrni egy olvasási “turnus” alatt. A magyar kiadás fordításával Bán Zoltán András jó munkát végzett, a fordulatokban teli, lendületes történetet élvezhetően tolmácsolja.
A tandembicikli bűnüldöző járgánnyá tétele jópofa és nem mellesleg nem légből kapott megoldás: a kétszemélyes kerékpár környezetbarát, könnyen át lehet vele slisszanni az autók között, ráadásul a folyamatos tekerés a rendőröket is edzésben tartja. Azonban Elisa és Anton járgánya nem akármilyen kétkerekű – társaihoz képest szinte már a Batmobil szintjével ér fel, és még autóstandemes üldözésre is alkalmas.
„Akad ezen a biciklin minden: kék fény, sziréna, elektromos segédmotor, mely különösen akkor hasznos, ha üldöznek valakit. Aztán ott van még a nyeregtáskában egy internetkapcsolattal ellátott tablet és egy hordozható labor Anton munkájához: ujjlenyomatvétel, DNS-teszt, ruhaanyagból származó szálak vizsgálata. És a csomagtartón akad még hely egy kosárnak is, benne trónol Mopsz, a nyomkereső kutya, aki most indul bevetésre.” (17)
A könyv a német nyelvterületen igen népszerű Rätselkrimik műfajába tartozik: a cselekmény egy-egy pontján megoldandó feladatok, fejtörők vannak elhelyezve. A jelen esetben a fejezetek végén található kérdések középpontjában a szövegértés és az információk szelektálása áll, de megismerkedhetünk például a hajózási jelzésekkel és a térképolvasással is. Egyszerű, mégis nagyszerű megoldás, hogy a fejtörőkre sokszor az illusztrációk bogarászásával lelhetjük meg a választ, így nemcsak a szövegek, hanem a képek, valamint a szöveg és kép együttes értelmezése, megfigyelése is kulcsszerepet kap a kis kötetben. A könyv végén a helyes válaszok számának függvényében az olvasó azt is megtudhatja, hol tart a nyomozóvá válás rögös útján, és ha épp nem remekelt, kedves biztatást kap, hogy ne csüggedjen, Antonnak és Elisának is sok gyakorlásra és kitartásra volt szüksége, azonban ezek segítésével bárkiből kiváló bűnüldöző válhat.
A Vörös Kenguru nagy erénye, hogy a cselekmény nem rendelődik alá a tanító célzatosságnak, önmagában is remekül megállja a helyét. A gyerekkrimikben megszokott módon a bűntény “csupán” lopás, tehát nem végleges értékvesztés, azonban a kötet lezárása csavar egyet ezen, ugyanis A Vörös Kenguruból a könyv végére Zöld Elefánt lesz. A bűnözők is inkább humoros, mint ijesztő karakterek. A kétbalkezes bűnözőcsalád tagjai, Egon Papi, Passzer Frici és Kenőkés Pim, valamint az egykori súlyemelőbajnok Gránát Renáta (becenevén Gránáta) a szövegben és az illusztrációkon is karikaturisztikusan vannak ábrázolva. A bűnözők “amatőrsége” teszi lehetővé a bűntény gyors és effektív felderítését, hiszen rengeteg nyomot hagynak maguk után, amiket a gyerekek is könnyű szerrel megtalálhatnak egy-egy rajzon vagy egy párbeszéd során felelőtlenül kikotyogott információban. Az ügy azonban nem oldódik meg olyan könnyedén: egy nagyobb összeesküvés is felsejlik a műtárgyrablás mögött…
A Vörös Kenguru összességében remek kötet, amiben mindennek megvan a maga helye, és sehol sem akar túl sokat. Szórakoztató, izgalmas, az olvasót játékra hívó, szerethető alkotás. Én nagyon megszerettem a biciklis rendőrosztagot, úgyhogy olvasom is a következő részt, A fekete Raszputyint – remélem, ti is így tesztek majd!
Addig is maradjatok nyomon,
K. A.
Martin Muser–Tine Schulz: Tandem – Nyomozók két keréken 1. – A Vörös Kenguru, Scolar Kiadó, 2020.
Egy kis plusz – nyomozz még, olvasd hozzá!
A kötetről remek ajánlót olvashatsz az Olvasóvá nevelés blogon, ahol ráadásul a könyv második fejezetéből is találsz egy részletet. Katt IDE, és máris ott leszel!