Állatnyomozók az állatok szeretetéért 3. – Zebulon, avagy bűntény a Borzoló Borzollóban

Zebulon barátjával, Bertivel egy borz meggyilkolásának ügyében nyomoz, a szálak pedig az emberek országába vezetnek. Egyes emberek azonban nem vendégként, hanem ételként tekintenek az állatokra… 

Jean-Claude Mourlevat: Zebulon, avagy bűntény a Borzoló Borzollóban, Móra, 2020.

A francia Jean-Claude Moulevat az utóbbi évek egyik felkapott külföldi szerzője. Magyar nyelven megjelent könyvei (Pufitár, Jakabak, Földlakó, A visszafelé folyó) a magyar olvasók és gyerekkönyves szakemberek szeretetét egyaránt élvezik – ezt mutatja az is, hogy 2022-ben a PesText világirodalmi fesztivál egyik sztárvendégeként járt nálunk. Zebulon, avagy bűntény a Borzoló Borzollóban című gyerekkrimijének kiadását ezzel együtt is bátor döntésnek tartom a Móra kiadótól az alapvetően konzervatív, inkább a gyerekek lelkének megóvására, semmint megedzésére törekvő magyar könyvpiacon. A kiadó által 9 éves kortól ajánlott Zebulon ugyanis humoros és szórakoztató, azonban helyenként meglehetősen nyomasztó, súlyos szöveg, amelyben az állatvédelem üzenete az állathús fogyasztásának problémáján keresztül jelenik meg.

A regényben a sün Zebulon és barátja, a malac Berti kalandjait követhetjük végig. Főszereplőink egy antropomorf, vagyis emberszerű (öltözködő, beszélő, fodrászhoz járó stb.) állatok lakta, saját országban élnek, amely szomszédos az emberek országával.

Az embermód élő és gondolkodó állatok és az emberek kapcsolatát azonban beárnyékolja a tény, hogy az emberek országában (még?) léteznek olyan (nem antropomorf) állatok – például háziállatok és haszonállatok –, akik az embereknek kiszolgáltatva élnek.

Ebbe az embervilágba utazik át egy állatokból álló turistacsoportba vegyülve Zebulon és Berti, hogy kinyomozzák a Borzoló Borzolló tulajdonosának, a borz Edgár úr meggyilkolásának ügyét (a bűntény elkövetésével ráadásul egy félreértés miatt Zebulont gyanúsítják). Hamarosan kiderül, hogy a mindig kedélyes fodrásznak volt egy titkos élete: egy (ember- és állattagokból is álló) állatvédelmi aktivistacsoport élén az állatok ipari lemészárlása ellen harcolt.

A gyerekirodalomban szokatlanul komoly témát Mourlevat meglepő mélységben fejti ki. A néhol véres, de elsősorban lelkileg megterhelő jelenetek (mint Berti vágóhídon töltött éjszakája vagy Zebulon majdnem-megnyúzása) érzésem szerint részben a világépítésből adódó kettős nézőpont miatt érződnek igazán súlyosnak. Zebulon és a hozzá hasonló állatok személyében olyan szereplőkkel azonosulunk, akik állatként nálunk erősebben együtt tudnak érezni állattársaikkal, emberi tulajdonságaik miatt pedig az olvasó könnyebben együtt tud érezni velük. Ennek a “köztes” nézőpontnak az erejét leginkább akkor érezhetjük, amikor Berti a vágóhídon látottakról, elsősorban malactársai lemészárlásáról számol be. Mindez ráadásul kiegészül azzal, hogy az olvasó az állatok ipari lemészárlásában bűnös faj egy képviselőjeként olvassa a történetet.

A Zebulon magyar és eredeti, francia nyelvű kiadása.

A Zebulon annak ellenére, hogy – Böszörményi Gyula a könyvről született kritikájából idézve – “kissé agresszív vegetáriánus mondanivalóval bír”, jóval több egy programszövegnél. Kalandos, élvezetes regény, amiben bár a rejtély megoldására viszonylag hamar fény derül, az igazi kaland csak ezután kezdődik. A nyomozás álcájául szolgáló buszos utazás számtalan kedves és komikus helyzetnek ágyaz meg. A turistacsoport tagjai a közös sütés, városnézés és szuvenír-vásárlás közben lassan bajtársakká válnak, akik hisznek Zebulon ártatlanságában, és közösen, különbözőségüket kihasználva elfogják Edgár úr igazi gyilkosait. Zebulon és Karolinka kapcsolatával ráadásul egy kedves szerelmi szál is helyet kap a történetben. A lelkileg megterhelőbb részek tehát szépen ki vannak egyensúlyozva szívmelengető jelenetekkel.

A könyv vizualitása és tartalma között már nem érzek ilyen egyensúlyt. A magyar kiadás kinézete – azon túl, hogy esztétikailag sem kimagasló – kissé félrevezetőre sikeredett, sem a borító, sem az illusztrációk nem ragadják meg a szöveg mélységeit és hangulatát.

A borító, az alcím és a fülszöveg hármasa is megtévesztő lehet, ugyanis csak a történet szórakoztató, kalandos elemeit domborítják ki.

Az alcímben szereplő “bűntény” szót szintén kissé finomkodónak érzem. A magyar kiadásban ráadásul az eredeti Jefferson helyett a főszereplő neve és ezáltal a cím is Zebulon, ezzel pedig – ahogy arra Mészáros János kritikája rávilágít – egy plusz jelentésréteg is elveszik a szövegből.  Mindezt azért tartom fontosnak, mert a Zebulon jelentős szöveg, épp ezért kiemelten fontos, hogy a megfelelő olvasókat érje el – annál inkább, hogy a Pacskovszky Zsolt munkáját dicsérő magyar fordításnak köszönhetően a regény nyelvileg is rendkívül gazdag és lendületes.

Antoine Ronzon illusztrációja a Zebulon francia nyelvű kiadásához.

Egy kis plusz – nyomozz még, olvasd hozzá!

Mészáros János írásából nemcsak szakmai és élvezetes ismertetőt kapsz a regényről a Mourlevat-könyvek kontextusában, de azt is megtudhatod, mi köze volt Thomas Jeffersonnak a vegán táplálkozáshoz. Kattints IDE, és máris a Két Egér-lista oldalán találod magad!

IDE kattintva pedig egy rendkívül izgalmas beszélgetést találsz, amiben a regényről Tóth Maja, az ország egyik legfiatalabb könyves bloggere, a Maja könyvajánlói oldal írója, Pacskovszky Zsolt, a könyv fordítója, a Móra kiadó szerkesztője, valamint Szekeres Niki, a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke beszélget.


Állatnyomozók az állatok szeretetéért

A sorozatban a blog alapjául szolgáló kutatáshoz kapcsolódva olyan könyvekről van szó, amelyekben állatnyomozók a környezet- és állatvédelem témájához szorosan kötődő ügyekben járnak el.