Ma, a holokauszt nemzetközi emléknapján kiemelten fontos kérdés, hogyan lehet az európai történelem egyik legnagyobb tragédiájáról jól beszélni a gyerekeknek. A Volt egy ház példaértékű ebben.

Ruff Orsolya Volt egy ház című, kiskamaszoknak szóló regényének főhőse a tizenkét éves Emma, aki édesanyja halála után édesapjával és nagymamájával abba a régi, romos házba költözik, amely az anya és a nagymama gyerekkorának is színtere volt. Miután a nagymama elmeséli Emmának az ódon házban lévő baziliszkuszszobor furcsa történetét, a kislány úgy érzi, rá vár a feladat, hogy megfejtse a ház titkait.

A történetben a nyomozás szorosan összefonódik a traumafeldolgozással – nemcsak a kislány, hanem nagymamája életében is. Miközben Emma édesanyja elveszítésével küzd, a házban kutatva nagymamája gyerekkorának történeteit is megismeri. Ahogy lassan körvonalazódik a síró baziliszkuszszobor mögött megbúvó titok megfejtése, úgy rajzolódik meg a nagymama gyerekkora, a második világháború és a holokauszt időszaka. A múltbéli történetet a háború idején még gyermek nagymama naplóján és a regényben megjelenő, egyéb (kor)dokumentumokon keresztül ismeri meg az olvasó. Ezeket – a főszövegtől vizuálisan is elkülönülő – iratokat Emma nem ismeri (bár egyszer a kezébe kerültek), így az olvasó hamar lépéselőnybe kerül a kislányhoz képest.

Ez a lépéselőny azonban egyáltalán nem válik az élmény kárára: a regény sokkal összetettebb annál, hogy csak a nyomozás, a kalandelem izgalmán múljon, folytatjuk-e a történetet. A szöveg rétegzettségét egyrészt az adja, hogy a szerző remekül adaptálja a történet alapjául szolgáló szövegeket, és talál helyet bennük egy holokauszt-történet elmesélésére. Ráadásul nem is akármilyen szövegek ezek: a regény két legjelentősebb inspirációja Jane Austin Emmája és Frances Hodgson Burnett A titkos kert című klasszikusa.

A regény másik erőssége a kiváló világ- és hangulatteremtés. A szöveg egészét átszövi egyfajta varázslatos, gyermeki látás, amely nemcsak a gyerek-elbeszélő perspektívájában, hanem a (jó) felnőttek kapcsán is megjelenik, és amely összefügg a mesék szeretetével. Ezt a látást kapjuk mi is ettől a regénytől: amikor Emma szemén keresztül tekintünk a romos, régi házra, nem egy trauma lenyomatát vagy egy bontani való romhalmazt, hanem egy történetekkel teli, értékes, izgalmas, csodálatos helyet látunk. Ezt a látásmódot Ruff Orsolya olyan értékké emeli, melynek segítségével akár a háború és a holokauszt borzalmai is feldolgozhatóvá válnak. És ettől lesz a Volt egy ház nemcsak kívül, hanem belül is gyönyörű könyv.

Egy kis plusz – nyomozz még, olvasd hozzá!

Pusztai Ilona kiváló, a Volt egy ház és Jane Austin Emmájának közös pontjait is érintő recenziója a könyvről IDE kattintva érhető el.

Illetve régebben én is írtam egy nagyobb lélegzetvételű, más hangvételű írást a regényről a Kortárs folyóiratba, amelyben a fókusz A titkos kert és a Volt egy ház hasonlóságain van. Ha szívesen elolvasnád azt is, IDE kattintva már a Kortárs archívumában is találod magad!